Már mikor azt éreztem egyedül vagyok, az volt a legrosszabb. Soha nem voltam egyedül. De elhagyott, megcsalt. Fájt. Féltem. Egyedül voltam. Kemény voltam. Határozott. Na, az nem. Kétségbeesett. Na, az igen. Talaj nélküli virág. Egy cserépben. Az ablakban. Csak vegetál. Élvezi a napfényt. Nem. Tél van. Hideg. Sötét. Sok év együtt. Most külön. Sírhatnék. Nem, nem lehet. Kemény vagyok. A fenéket! Majd ha nem lát senki. Szemétláda! Szidni, az jó módszer. Így nem látja senki a fájdalmat, ami belül van. Az üres hétköznapokat, ahol eddig volt valaki, akivel együtt nevetek, együtt sírok. De most csak sírok, egyedül. Félek. Nagyon. Mi lesz, ha… semmi. Kemény vagyok. De mit csinál aki egyedül van? Nem tudom, fogalmam sincs… Nem kell szólni senkinek, ha később megyek haza. Ez nem érdekel senkit. Vagy igen? Nem hiszem, max a macskámat. De csak mert éhes. Ez gáz. Szedd össze magad! Jó… de hogy? Megvan. Kell egy másik pasi. ÉS azt hogy? Már nem is emlékszem, hogy kell… Na, majd a társkereső oldalak segítenek. Nosza! Regisztrálok. Google… meg is van, csak úgy hívogat a sok szívecske. Majd én megmutatom. Hát az első képek nem túl biztatóak…nem baj, lépjünk be. Keresni egy jó képet, meg is van. Hú, még ki sem töltöttem a adatlapom, már is egy jelentkező. De izgi. ÚÚÚ, ja, még sem, kicsit idősebb, mint szeretném, úgy húsz évvel. Na nem baj, folytassuk. “kit keresel?” Na ez jó kérdés… kedves, szexi, érzékeny, hűséges…pfff, szánalom. Sablon. Akarom én, ezt egyáltalán? Persze, tegnap már csak  két órát bőgtem, ez jó jel. Túl vagyok a nehezén. Innen már csak előre van. Szóval. Edzek, eddzen ő is. Stimm. Hú, mennyi sok izmos fiúka…na ezt a képet nem akartam látni… “Edzel? De hova?” “Agyra? Olvasol?” “Á, értem, köszi, szia” ÓÓÓ, most jövök rá, napi négy levél, és én rá vesztegettem? Mi van, ha lesz jobb? Nem tudok neki válaszolni csak holnap? Fizessek? Aha…ja, na annyira még nem vészes a helyzet. Nem nézhetem meg nagyban? Fizessek? Megint. Min egy kukkolós műsorban “ha látni akarsz valamit fizess” Ez jó érzés… De nem akarok. Nem baj, majd holnap visszanézek…. hátha addig lesz valaki, aki küld nekem levélkét.

Nem bírom ki… mozgat ez a sok pasi. Mennyi egyedül álló emberke, vagyis helyesbítek, a boldogtalan emberke, aki akar valakit, akivel lehet… még, ha csak egy órát is. Húúú,  egy levél! Pfff…szánalom, szegény. Eltartana, ha feljöhet néha hozzám. De szép a szemem, tetszik neki… hát köszi, jó éjt.