Tegnap este a párkeresésen gondolkodtam… Közhely, de tényleg nem könnyű. Mennyivel egyszerűbb volt tinédzserként, ma már ha visszagondolok, persze mosolyra húzódó szájjal,  sokkal könnyebbnek tűnik. Én minden hónapban másba voltam “szerelemes”. Írtam naplót anno, és ezt megtaláltam nemrég. Őszintén szólva, a fiúk 60 százalékára nem emlékszem… Kellemetlen, de így van. Akkor halálszerelmes voltam, ma meg azt sem tudom ki az. Bárhogy gondolkodom. Nem megy. De milyen nagy szó volt, hogy “rám nézett a folyosón és végig mért!”Húúúú, de izgi. Miért nem maradhat minden ilyen egyszerű? Én sohasem voltam szívbajos, ha a pasikról volt szó. Kellett valaki, akkor addig-meddig forgolódtam, helyezkedtem míg valahogy a közelébe kerültem. És vártam, hogy mi a reakció rám. Általában pozitív volt. Szerencsére. De persze volt arcra esés is. Ebből tanul az ember lánya. Szerintem szükség van ezekre a keresgélésekre, ha nem próbálod ki, hogy mik a lehetőségek, akkor honnan tudod, hogy a legjobbat választottad? Persze meg lehet fordítani a kérdést, hogy ettől nem leszek prosti? Szerintem nem. Attól, hogy találkozgatsz emberkékkel, és megiszol velük egy kávét, az még nem biztos, hogy lepedő akrobatikához vezet. Minden rajtad múlik. Velem is előfordult. Egy este volt, na és? A tapasztalat szerzéshez ez is hozzátartozik. Van úgy, hogy meg van a vonzalom, de nem tudsz a másikkal az életben mit kezdeni. Ilyen is volt. Olyan vonzalom volt közöttünk, hogy évekig kergettük egymást, hol ő akart engem, hol én őt. A szex egész jó volt, de nem tudtunk együtt kultúrprogramot csinálni, mert semmi közös pont nem volt. Egyáltalán. Utáltam a természetét. Teljesen mások voltunk, tűz és víz. De, majd 10 évig nem tudunk egy mástól elszakadni. Nincs ezzel baj. Nekem mindig egy szempontom volt, amíg én a tükörbe tudok nézni, és nem bántok senkit vele, akkor nincs baj. De amint, túl lépett egy határt a dolog, és már nem fért bele nálam, akkor mehetett a levesbe az emberke. Ő volt az egyetlen kivétel. Vele jó sok embert bántottunk, ő is én is. De akkor ez nem érdekelt. Számtalanszor leírtam abban a bizonyos naplóban, hogy “na, most soha többet, túl vagyok rajta”, aztán mindig visszatért. Így utólag visszagondolva többet sírtam miatta, mint ami jó volt. De tanultam belőle. Elég sok mindent. Nekem ő volt, aki megtanított arra, hogy a szavak csak szavak. Azoknak nem lehet hinni, hisz, ha igazán akarsz valami, valakit akkor teszel is érte. Az egésznek két különleges ember vetett véget, egy az ő részéről egy az enyémről.

Én azt gondolom, hogy jobb fiatalon kiélni magad. Nincs annál szánalmasabb, mint mikor 35-40 éves nők/férfiak próbálják meg találni a boldogságukat, úgy hogy vissza akarják hozni a tini éveket. Holott otthon várja egy szerető férj meg két gyerek. És ne értsétek félre, nem azokról beszélek, akik rossz házasságban élnek egy nemtörődöm, idióta, egoista pasival, és keresik a menekülést. Én azokról, akik már akkor is a diszkóban voltak, amikor én megszülettem, és még akkor is ott vannak, amikor én megyek. Édesanyám szokta mondani, hogy minden kornak meg van a maga szépsége.