Ezt én hányszor hallom, Istenem! Pedig a döntés a nő kezében van. Adott egy pasi, akit ezzel “vádolnak”. De nézzük csak meg a hátteret. Én azt gondolom, hogy sokszor a nők hibája, ha kihasználják. És most nem a partyn ismerkedésről beszélek, hiszen az kb egyértelmű, hogy oda a férfiak jó nagy százaléka nem azért megy, hogy “álmai nőjét” találja meg. Vadászni. Én arról beszélek, amikor módszeresen hosszabb időn keresztül szórakoztatnak valakit. NA, ez a nők hibája, hogy hagyják magukat.

A hozzá kapcsolódó történetem:

Rettentő jóképű, kedves, jól szituált, olyan igazi álom pasi meg Én. Nincs kisebbségi komplexusom vagy ilyesmi, tisztában vagyok az értékeimmel és a hátrányaimmal is. De soha nem gondoltam volna, hogy egy “ilyen” pasi valaha, bármikor, ebben vagy a következő életemben megtalál. Mégis így lett. Nagyon rossz időszakom volt, csalódás, szomorúság töltötte ki a napjaimat. Amikor jött és levett a lábamról. A szoros értelmében. Körülbelül 2 hónapig folyamatosan leveleztünk, olyan szöveggel, amit két 18-as karikával lehetne csak idézni. Majd eljött a találkozó. Olyan dolgokat mondott, hogy nekem a szavam is elállt, hitegetett mondanák. De jól esett, a fene egye meg, nagyon jól. Igazi NŐ voltam mellette. Kívül. Belül. Nagyon jól érzetem magam vele. Aztán eltűnt. Majd megint előkerült és kezdődött minden előröl. Majd végleg eltűnt. A leveleimből és a gondolataimból is. Már nem érdekelt.

Több baráttól hallottam, hogy “Ne foglalkozz vele, csak kihasznál” Én azt válaszoltam, hogy tudom. Én is őt. Tehettem volna ellene? Még szép! Tettem? Nem. Mert nagyon jól esett. Hiába tagadnám.

Sokszor a nők, csak tehetetlenül nézik, ami történik velük. Csak sodródnak az árral. És aztán rákenik a pasira, hogy ő mindennek az oka. “Szegény én!”. Csak “azt” akarta. De kérdem én? Minek hívom fel magamhoz, vagy minek megyek fel hozzá, ha nem akarom? Kényszerít valaki? Senki. Csak elhisszük azt, amit mondanak nekünk. El akarjuk hinni. Aztán meg jön a sírás. Pedig a lelkünk mélyén tudjuk, hogy hova vezet, ha felmegyünk egy pohár kávéra. Már az elején. Csak nem figyelünk a jelekre. Nem figyelünk a másikra. Hinni akarunk. Túlságosan is. Meg egy jó témát a szombat esti borozáshoz.