Eddig mindig csak negatív dolgokról írtam (kihasználás, szomorúság). Itt az ideje vidám dologról beszélni. És mi lehet vidámabb egy kismacskánál?

Soha életemben nem volt semmilyen állatkám, mert Anyukám allergiás az állatszőrre. De most, mivel már önálló életemet élem, kaptam egy kis szörnyeteget a Páromtól. Évfordulós ajándék volt, semmit nem sejtettem. Tudtam, hogy kapni fogok valamit, de álmomban sem mertem gondolni erre.

Békésen sütögettem a palacsintát otthon és vártam haza a Kedvest. Azt mondta, hogy elmegy az egyik barátjához, de mire hazaér legyen már palacsinta, mert megkívánta. Én, mint jó asszony neki is láttam. Kopogtatnak. Kiabálok, hogy egy pillanat. Odalépek az ajtóhoz, kulcs fordít, ajtót kinyit és visszalép a tűzhelyhez. Párom benyújtja az alomtálcán üldögélő kis picurt. A szavam is elakadt, pedig ez nálam ritka. “Sziiiiiiaaaa…Hát ez??? ÓÓÓÓÓ!!! Egy kiscica!!! ÉÉÉÉÉÉÉÉsssss az eenyém???” Mondanom sem kell az éppen sütött palacsintát lehetett kidobni, mert elhajintottam a serpenyőt és a Kedvesem nyakába ugrottam. Letette a földre a cirmit, én meg azt sem tudtam mit mondjak, csak hajtogattam, hogy mennyire szeretem. Öleltem, csókoltam, imádom. Úgy pár perc múlva, csak ennyit kérdezett a Párom: “Én is nagyon szeretlek, de hol a macskád?” “Óóóóó…hoppá. Nem tudom….” Kiderült, hogy beszaladt  a másfél méteres pult aljának a legvégébe. “Na, akkor szedd is ki onnan!” Hallottam a vezényszót.

Így esett, hogy most már 3. hete boldogít minket Jack, a fekete félhosszú szőrű, zöld szemű kis perzsa szörnyecske. De imádom. Féltékeny a Páromra, féltékeny a barátnőmre, ha nálunk van. Szerintem, ő az egész lakást a játszóterének gondolja, engem pedig a rabszolgájának. Már túl vagyok a kezdeti “jaj, de cuki vagy, azt csinálsz amit akarsz” perióduson. Most a nevelés korszaka van, ami nem kevés nehézséggel jár, mert nagyon akaratos, nem érdekli a víz(sőt kifejezettem szereti), sem a citrom.

Kezdek rájönni, hogy az állatos filmekben miért mindig a perzsa macskák a főgonoszok, azontúl, hogy külsőleg milyenek. De nem lehet megunni a simogatását, a kényeztetését. A Kedvesem az egyik legnagyobb vágyamat váltotta valóra, és ezért mindig hálás leszek neki, mégha az ágytakarónak már nem is lesz színe a sok mosástól.