Határozott, vezető egyéniség. Szokták rám mondani. Valahogy mindig úgy hozta az élet, vagy talán kicsit tudatos is, hogy mindig olyan emberkékkel voltam körül véve, akik hallgattak rám. Sok kapcsolatomban, mind baráti, mind szerelmi értelemben én voltam a dominánsabb fél. Tudom befolyásolni az embereket. A legtöbbször. Hát őt nem tudtam. Néha összehoz a sors olyanokkal, akikkel […] Tovább

Tegnap este a párkeresésen gondolkodtam… Közhely, de tényleg nem könnyű. Mennyivel egyszerűbb volt tinédzserként, ma már ha visszagondolok, persze mosolyra húzódó szájjal,  sokkal könnyebbnek tűnik. Én minden hónapban másba voltam “szerelemes”. Írtam naplót anno, és ezt megtaláltam nemrég. Őszintén szólva, a fiúk 60 százalékára nem emlékszem… Kellemetlen, de így van. Akkor halálszerelmes voltam, ma meg […] Tovább

Tegnap este néztem egy fiataloknak szóló műsort, aminek az a lényege, hogy olyan emberkék kérnek segítséget, akik sejtik, hogy valaki, akivel hónapok, sőt évek (!) óta leveleznek, és nagyon szerelmesek, mindketten (!) lehet, hogy nem is léteznek. És ennek próbál a műsor utána járni. Két dolog. Az egyik, hogy hogyan lehetsz szerelemes valakibe, akivel soha […] Tovább

Már mikor azt éreztem egyedül vagyok, az volt a legrosszabb. Soha nem voltam egyedül. De elhagyott, megcsalt. Fájt. Féltem. Egyedül voltam. Kemény voltam. Határozott. Na, az nem. Kétségbeesett. Na, az igen. Talaj nélküli virág. Egy cserépben. Az ablakban. Csak vegetál. Élvezi a napfényt. Nem. Tél van. Hideg. Sötét. Sok év együtt. Most külön. Sírhatnék. Nem, […] Tovább